A fiatal Ralston-házaspár panziójában vagyunk. Távol az emberektől, a világtól. Abban a zárt játéktérben, a hótorlaszok közé ékelt, bűnügyi laboratóriumban, amelynek az írónő, szokás szerint, még a telefonvezetékét is elvágta. Egyelőre csak azt tudjuk, hogy a Culver utcában megöltek egy nőt. Aztán sítalpakon megérkezik Trotter, a nyomozó. S kiderül, hogy a gyilkosnak a panzió lakói között kell lennie. Agatha Christie sorra elénk idézi a szereplőket, s külön-külön mindegyikről bebizonyítja, hogy - tévedés kizárva! - csak ő, egyedül ő lehet a gyilkos! De mi tudjuk, hogy a sok ártatlan között egyetlen vétkest kell keresnünk. Így a harmadik leleplezésnél kétszer érezzük becsapva magunkat, a negyediknél háromszor, és így tovább… Az író egyik kelepcéből a másikba csal, hogy aztán - miután kiengedett a szabadba - önként fussunk be a legnagyobb kelepcébe… Két és fél órás elme-torna. Színpadi matematika. Csiki-csuki játék. Könnyű mulatság, amelyről a közönség abban a tudatban távozik, hogy lám, megint túljártak az eszén…
Az előadás hossza: 130 perc (egy szünettel)
Rendezte
Schlanger András
Szereplők:
Mr. Paravicini: Trokán Péter
Mollie Ralston: Steinkohl Erika
Giles Ralston: Pál Tamás / Krajnik-Balogh Gábor
Christopher Wren: Dósa Mátyás
Trotter rendőr őrmester: Mohai Tamás
Mrs. Boyle: Zorgel Enikő
Metcalf őrnagy: Venyige Sándor
Miss Casewell: Molnár Gyöngyi
Alkotók:
Zene: Lencsés Balázs
Dramaturg: Venyige Sándor
Díszlet-jelmez: Gedeon Boróka