Szerelmi bájital - opera-beavató

Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital
opera-beavató
Rendező: Szabó Máté

A közel kétszáz éves, 1832-ben keletkezett, mind a mai napig az egyik legtöbbet játszott opera-klasszikus töretlen népszerűségét a sóvárgó szerelem könnyeddé és játékossá válása, majd happy enddel záruló jellege adja. Miközben ugyanis az okos és gazdag Adinával a saját véleménye szerint nem lehet mit kezdeni, mert képtelen a hűségre: amint szerelmes lesz, máris elmúlik az érzés, Nemorino, a falujabéli szegénylegény ezt hallván önmagát és a lány iránti szerelmét egy patakhoz hasonlítja, amely a tengerbe igyekszik, és nem bánja, hogy ez a halálát jelenti… Adinát megijeszti ez a hasonlat, elgondolkodik, és azt feleli, hogy ő viszont olyan, mint a szél, mindig játékos marad, mert az élet így nem fáj… E bölcsességekkel adogatja tehát egymásnak a Donizetti operájának két főhőse a szerelmi érzés mibenlétét definiáló labdát, miközben a faluba érkező káplár, Belcore ilyesmibe bele se gondol, hisz úgy véli, nincs annál kézenfekvőbb és természetesebb dolog, minthogy Adina beleszeret az ő katona-mivoltába.
Valóban számíthatnánk ilyesfajta végkifejletre is, ha nem szólna mindebbe bele az a szerelmi bájiital, amit Nemorino a kuruzslótól, Dulcamarától szerez, s aminek a hatásában elég hinni, hogy valóban sorsfordító szerré váljék…

Rendezte
Szabó Máté