Alice Csodaországban

csodás felnövéstörténet

A megjelenése, 1865 óta az egész világon rendkívül népszerű mesekönyvet, Lewis Carroll Alice Csodaországban-ját mind filmen, mind színpadon sokszor feldolgozták már. A főszereplővel ebben a történetben megeső csodák — hiszen Alice egy álomvilágban barangol — mélylélektani elemzésre is alkalmasak, egy kislány nagylánnyá, kamasszá érésének folyamataként is értelmezhetők. A Fehér nyúllal való találkozása — ha innen nézzük — szimbolikus: mintha az állat az Alice szervezetében bekövetkező biológiai-pszichés érést jelképezné, amelyen minden gyereknek — a nyulat követve — végig kell mennie.

A Bereczki Csilla rendezte adaptációban azonban nem a testi változásokonvan a hangsúly, hanem a lelkében végbemenő transzformáción. Alice abban az életkorban van, amikor már nem riad vissza az élménykereséstől, kíváncsi a világra — benne a felnőttek világára is. Csakhogy még nem ismeri ki magát a körülötte történő eseményekben — ezt szimbolizálja Csodaország furcsaságainak egésze. Az előadás — Mikó Csaba átiratát felhasználva — épp ezért a mű világának ezt a mágikus – hallucinációs jellegét kihasználva világít rá a hol rengeteg önbizalmat adó, hol minden önértékelést aláásó kamaszodás „buktatóira”.

Rendező: Bereczki Csilla