A Mester és Margarita/10. Színházi Olimpia - Wanda Siemaszkowa Színház 18+

https://www.youtube.com/watch?v=5ERF8n87I3o&t=2s

A rzeszówi Wanda Siemaszkowa Színház vendégelőadásában

lengyel nyelven, magyar felirattal

Mihail Bulgakov Mester és Margarita című alkotása a világirodalom remeke, mese Woland sötét világáról és az olyan alapvető, de folyamatosan ütköző fogalmakról, mint a jó és a rossz, irgalom és egoizmus. Egy fantasztikus lecke a „jó emberekről”, bűneikről és sátáni trükkjeikről – nem csak az 1930-as évek Moszkvájában. Az előadást a rzeszówi Wanda Siemaszkowa Színház hozza el május 11-én a Színházi Olimpia alkalmával a Debreceni Csokonai Színházba.

A Mester és Margarita cselekményének és témájának sokfélesége és sokdimenzióssága számos értelmezési utat nyit meg. Van, aki számára ez a könyv a szerelemről, másnak a hatalomról és a manipulációról szól, s megint mások azt állítják, hogy ebben a történetben a hit és az irgalmasság a főszereplő.

A Rzeszów-i Wanda Siemaszkowa Színház előadása Cezary Iber rendezésében grandiózus színházi produkció, ugyanakkor hű a regény hangvételéhez, és egyedülálló élményt nyújt mind az író munkássága iránt érdeklődőknek, mind azoknak, akik most fedezik fel a történetet a színházon keresztül.

Cezary Iber, a rendező, így beszél a darabról: “A Sátán – Woland – ismét kilép Bulgakov regényének lapjairól a színház színpadára. Kíséretével ismét leszáll az ötödik dimenzióból a Földre, hogy ellenőrizze, megváltozott-e az ember, és legfőképpen, hogy megkísértse és elcsábítsa. De miért a megkísértés? Megkísért, hogy megmutassa az emberiségnek a világról alkotott alternatív látásmódját, megkérdőjelezve Isten látomását. Megkísért, mert abban reménykedik, hogy talán ezúttal ő nyeri meg a véget nem érő játékot Istennel, aminek a tétje az emberi lélek, és ezzel bebizonyítja neki, hogy a Paradicsom előtti lázadásnak volt értelme, és hogy nem érdemes ezeket a „kis férgeket” – az embereket – szolgálni. Nem volt szerencséje Jóbbal, sem Jézussal a pusztában, ezúttal a Mesterrel és Margaritával talán sikerül. Az amúgy is romlottakat félrevezetni aligha eredmény. Ezért most a tiszta szerelmet választja célpontjául. Próbára teszi mindkettőjüket, hogy megtörje őket és megmutassa nekik, hogy nem az evangéliumi út a helyes út. (…) A Mester és Margaritában a világ a helyzetek és az emberek édes-savanyú abszurditásában forog. Az igazság karneváli felfogásban. Őrült és inkompetens rendszer, félelem amiatt, ki kiről mit tud, üresség és lehúzó mélység. Ráadásul a természetfeletti „Woland banda”, mint egy rockegyüttes, az ilyen együttesekre jellemző ujjongással és tartózkodással gördül be a varieté színpadára, hogy megmutassa „a színház varázsát”. Hogy a közönség szemébe nézzen, és lássa, melyik oldalon áll, és hogy feltegye az egyszerű és őszinte kérdést: hiszel?”