Ferencsik János minden idők legnagyobb magyar karmestereinek egyike volt, s a Nemzeti Filharmonikus Zenekar történetének is legendás korszaka kapcsolódik nevéhez. Az együttes róla elnevezett bérletében kizárólag a zenetörténet legnagyobbjainak művei szólalnak meg. Csupa megkérdőjelezhetetlen géniusz, csupa ötcsillagos remekmű.
Beethoven Esz-dúr zongoraversenye, Kodály Páva-variációi és Te Deuma, Schumann Manfréd-nyitánya, Mahler Gyermekgyászdalai és Brahms hajdan épp Budapesten bemutatott B-dúr zongoraversenye, Richard Strauss Don Juanja és I. kürtversenye, Brahms I. szimfóniája. A két zongorista a nagyszerű Ikuyo Nakamichi és a kiemelkedő tehetségű, fiatal Berecz Mihály. A dalciklus a kifinomult előadói kultúrájú Christian Immler gyönyörű tónusú baritonján csendül fel. A fúvós versenyművet korunk egyik legjobb kürtöse, Stefan Dohr adja elő, Kodály Te Deumában a magyar vokális kultúra büszkeségei éneklik a szólókat. A három est három karmestere a magyar dirigenstársadalom három kiemelkedő alakja. Kovács János, Vashegyi György és Kesselyák Gergely egyénisége eltérő, abban mégis megegyeznek, hogy mindhárman fölényes felkészültséggel vezényelnek, és produkcióik rendre magukkal ragadják a közönséget.